Éber, mint egy belga juhászkutya; elsöprő erejű, mint egy rottweiler; szilaj és megvesztegethetetlen, mint egy kaukázusi; nyugodt, mint egy bullmasztiff; nemes, mint egy angol bulldog; látványos, mint egy pireneusi; szeretteivel vajszívű, mint egy leonbergi… Napestig lehetne sorolni a kuvasz értékeit, ám egyik legrusztikusabb és legősibb nemzeti fajtánk mindezek ellenére lassan a kihalás felé sodródik.
A helyzet kialakulásához hozzájárult a fajta alaptalanul keltett rosszhíre is, mely sajnos nemcsak a laikusok, hanem gyakorlott kutyások között is gyökeret vert és általánosan elterjedté vált. Talán ez is okozhatta, hogy sokan más fajták felé fordultak, hogy a felsorolt értékeket megtalálják. Az eredetileg azonos feladatkört betöltő komondor kicsit szerencsésebb helyzetben van, hiszen vitathatatlanul látványos szőrköntöse – mely azért összehasonlíthatatlanul több gondozást igényel – mindig többeket vonzott, mint a hullámos szőrzetű, „egyszerűbb” megjelenésű kuvasz. Bár kétségtelen, hogy kettejük közül a komondor örvend nagyobb népszerűségnek, mindazonáltal hiba volna rangsort felállítani e két csodálatos pásztorebünk között, hisz mindkettő sajátos és egyedi értéket képvisel a hazai, valamint a külföldi fajták sokszínű palettáján.
Egy munka, két fajta?